Bedő Boglárka: Rím nélküli röpke
Szeretem a tinta illatát,
Ahogy firkálok a papírra és az orromba mászik,
És imádom a te illatodat is még mindig,
És a nyakad ívét sem felejtem el soha,
Pedig már lehet, hogy nincs is olyan illatod,
S én sem lehelek már több csókot a nyakadba…
…
Szeretem a tinta illatát, s a szárba szökkenő
Zöldellő hajtást ablakom alatt,
S leírni minden érzésem, ami feszenget legbelül -
Huszonkét évem immár megmarad
Szeretem a napfény színét ábrándozva nézni,
S ahogy elszédülnek egymás után
Papírra ejtett, apró gyöngyvirág betűim,
De mi lehet, s meglesz: inkább nem gondolni Rám
Nem mondok le Rólad, az élet ma oly gyönyörű,
A szerelmes szívnek hallgatni nem szabad:
Csókot lehelni nyakad ívére mindhalálig,
A szavak itt várnak, ha el kell, hogy hagyjalak
Szerettem köztetek, s a tinta kék illatát,
Ahogy lélegezvén bódít, s orromba mászik.
Szerettelek Kedves! Imádni nem szűnt meg szívem,
Csak csábított egy álom, s egy világ, egy másik
Nem lesz több dal, mondatomat befejezi más,
Most ez olyan lett, kósza, rím nélküli röpke,
A hűvös föld befogad, eltemet és felejt,
De engem megőriz emléked mindörökre
2010 március
